Az út szélén (Holokauszt-életek) I.

"Egyetlen valóság létezik csupán, ez a valóság pedig én magam vagyok, az én életem, ez a törékeny és bizonytalan idore szóló ajándék, amelyet idegen, ismeretlen erok kisajátítottak, államosítottak, meghatározták és megpecsételték, s amelyet az úgynevezett történelemtol, ettol a szörnyűséges Molochtól vissza kell vennem, mert egyedül az enyém, s ekként kell gazdálkodnom vele" - írta és mondta Kertész Imre a Nobel-díjat fogadó beszédében. Az ő nagy felfedezése a magva, hogy ebből az ember milyenségét megvilágító "szerencséből", a holokausztban megnyilvánuló apokalipszissel történő közvetlen életből lehet és érdemes kibontani, minden hozzátevés nélkül, a "nagy elbeszélést". Az ő által tudatosan sorssá váltott sorstalansága egyúttal kollektív tapasztalat is. E narratíva oly univerzális tragédiájának egésze, de részletei is még elmondatlanok. S ezért nem kerülhettek be a diskurzusba a magyar jelen időből se a múlt, se a jövő időbe. A Holokauszt-életek sorozat arra tesz kísérletet, hogy ha másnak nem is, a történelem számára archiválja a nagy elbeszélés részleteit. Ebben az antológiában, s hitünk szerint megannyi soron következőben a holokauszt közvetlen megtapasztalói beszélik el nemcsak az élményeiket és traumáikat, amelyeket a holokauszt során szereztek, hanem azt a teljes életet, amelyet a holokauszt több nemzedékre érvényesen meghatározott. A magyar történelemből kiszántás mozzanatát, a mindennapi csodát, amelynek a túlélés kiválasztottságát köszönhetik, valamint a visszailleszkedést egy olyan világba, amely a mai napig nem ismeri (el) ezt a tapasztalatot. Az egész világon, ahol ez a "botrány" nem esett meg, kiadnak ilyen sorozatokat, a legkülönbözőbb nyelveken. Magyarországon, a "holokauszt földjén" ez lesz az első ilyen vállalkozás.