Az óvónő és az óvodai játék

A szerző már a könyv címével is sejteti, hogy szerinte az óvónő feladata nem egyszerűen a játék irányítása, hanem összetettebb, bonyolultabb pedagógiai feladat, amit az óvónőnek meg kell oldani, ha azt akarja, hogy fokozza a játék örömét és egyben hozzájáruljon minden egyes gyermek harmonikus fejlődéséhez. - A könyv első megjelenése után széles szakmai vitát váltott ki. Az évek során azonban nélkülözhetetlen segédkönyvvé vált az óvóképzésnek és az óvodai munkának. A szerző álláspontja a lényeges kérdésekben nem változott, a könyv átdolgozását mégis szükségessé tette az új továbbfejlesztett óvodai program megjelenése, a megváltozott társadalmi viszonyok, az újabb tapasztalatok. A szerző úgy találja, hogy javultak a játék személyi és tárgyi feltételei az óvodában. Legfontosabbnak a differenciált foglalkoztatásra való törekvést tartja. Úgy véli azonban, hogy ezen a területen még sok a tennivaló. Szorgalmazza a vegyes korcsoportok kialakítását. ,,Nem kiscsoportosról, középső csoportosról, nagycsoportosokról kell beszélnünk," - írja - hanem három-négy-, öt-, hatéves gyerekekről. ,,Nem valamilyen csoportba tartozás határozza meg a gyereket, hanem a csoportba tartozó gyerekek alakítják a csoportot, és majd később, de csak később a közösséget." - A szerző az átdolgozásnál figyelembe vette az új óvodai program iránymutatását, a könyv megvitatása során elhangzott szakmai véleményeket, hazai és külföldi óvodák látogatásának tapasztalatait, az e tárgyban az utolsó években általa megismert irodalmat, végül, de nem utolsó sorban az óvónők beszámolóit a gyerekek óvodai játékának újabb érdekes sajátosságairól.