Az örök kívülálló

Bene Géza életpályája a két világháborút is magába foglaló időszakon ívelt át, és több művészettörténetileg izgalmas korszakot is magába foglalt. Így a két világháború közötti progresszív szellemiségű művészetnek volt a képviselője, a KUT (Képzőművészek Új Társasága) és az UME (Új Művészek Egyesülete) tagja. Majd a második világháború után a fordulat éveinek nevezett időszakban modern festészetünk Európai Iskolán kívüli képviselője lett. 1948 után teljesen visszavonultan, rajztanítás mellett alkotott. Egész életében intranzigensen ellenállt a kor művészetpolitikai elvárásainak, belső emigrációba vonult, s az invenció vezette egész alkotói folyamatában. Így alakította ki a negyvenes évek első felétől a közvetlen természetélményen alapuló, konstruktív szürrealista tájátírásait. Bene Géza magányos művész volt, örök kívülálló, aki félrehúzódott a művészeti közélettől, csupán tanári fizetéséből élt. Amikor művészetének konjunktúrája lett volna, akkor is ott maradt otthonának falai között. Most megjelent hiánypótló monográfiája tudományos igénnyel dolgozza fel pályáját, amely általa a 20. századi magyar művészettörténet (tér)képén újabb fehér foltokat tölthetünk meg színnel.