Az időkód (Ókori naptárak a Kheopsz piramis, Stonehenge és a Magyar Szent Korona szerkezetében)

A dél-anglilai Stonehenge és az egyiptomi Kheopsz piramis az ősi időktől fogva üzeneteket közvetít az emberiség számára. Az üzenetek kulcsát - az időkódot - azonban a Magyar Szent Korona őrzi szerkezetében elrejtve. Az időkód segítségével elolvasott építmények az ókori csillagászat nyelvén szólalnak meg, s az ember számára, mint időmérő szerkezetek jelzik a kozmikus időt. Azt, hogy hány óra van valójában kozmikus (égi) szinten. Erre az időre kíváncsi ma mindenki, hogy mennyi ideje is van még hátra a Földet lakó emberiségnek. Ki lehet-e ezt valahogyan számolni? Lesz-e világvége? Mikor kezdődik a bibliai apokalipszis, vagy már elkezdődött? Nos ezekre a kérdésekre, ha pontos választ nem is ad ez a könyv, mégis segít a fenti kérdések megválaszolásához. A Stonehenge, a Kheopsz piramis és a Szent Korona üzeneteinek elolvasása után azonban újabb lényegi kérdések merülnek fel... aki a három építményt tervezte, az előre látta a jövőt? Ő az isten valójában? A három kozmikus időmérő szerkezet mennyi időt mutat ma? Galaxisunkban az ember szűkebb kozmikus környezete a Naprendszer. Az ókorban a központi óriás égitest - a Nap - mint isten létezett az emberek tudatában. Kétezer éve Jézus is napistenként a világosságot - a fényt - hirdette a sötétség erőivel szemben. Ez a sötétség és világosság harca az ókori Zoroaszter tanítása volt. Ezen belül létezett a zurvánizmus, az idő vallása, amely szerint az időt uraló lény maga az isten (Zurván). Az idő vallásának alaptézise az volt, hogy a földi világ dolgait az égi világ irányítja és tartja azt ellenőrzése alatt. Az ókori asztrológia, minden tudományok egyesítője is azt a nézetet képviselte, hogy a csillagokban minden előre meg van írva, s a planéták égi helyzeteiből következtethetünk akár a jövőre is. Az ókori nagykultúrák igen nagy figyelmet fordítottak az égi és a földi erők kiegyensúlyozására, a természeti erők és az emberi tevékenység harmóniájának megteremtése érdekében. A kozmikus és a földi erők egymásnak feszülését az ókori geomantia tudománya írta le (a tájformálás vagy elhelyezés művészetének mai neve a Feng Shui). A geomantia valójában három erőforrás energiáit veszi figyelembe: az égi erők az idő múlását határozzák meg, a Földből eredők az időjárást és a Földfelszínt, míg a harmadik erő az emberi tényező. A geomantia tudójának, a földjósnak a feladata, hogy a három erő harmóniáját megteremtse egy adott területen.