"Az idő ósága"

E könyv tárgya a régiség, `az idő ósága`, ahogy a kötetcím - Rimay János versét idézve - jelzi. A tanulmányok olyan reneszánsz és barokk kori szerzőkkel és irodalmi törekvésekkel foglalkoznak, amelyek az elmúlt korokról szólnak ugyan, de a jelen számára is tanulságosak, lényeges értéket képviselnek, azaz - folytatva Rimayt - `magas fákot` növeltek: máig éloket. Az írások egyik része a reneszánsz kori magyar irodalom önállósulásának kérdésével, a magyar irodalmi nyelv felemelését célzó törekvésekkel, műfajelméleti problémákkal foglalkozik - Balassi Bálint és követői, elsősorban Rimay János életművének, valamint a magyarországi erazmisták írásainak vizsgálatával. A további fejezetek a vallás, a teológia, a felekezeti viták problémaköreihez, a 16-17. századi embereket erősen foglalkoztató világvégeképzetekhez, az apokaliptikus történelemszemlélethez vezetnek el. A könyv befejező része a 16. századi irodalomnak a mindennapi történelemhez közvetlenül kapcsolódó rétegeiről szól.