Az ideális város a reneszánszban

Az ideális város a tökéletes társadalom metaforája. A reneszánszban a hermetikus, platonikus és keresztény hagyomány elemeiből egy új városkép születik, amely építészeti és esztétikai eszközökkel igyekszik szolgálni egy konfliktusmentes társadalom eszméjét. Az utópisztikus város ugyancsak a reneszánsz szülötte, amelyet Morus híres műve fogalmaz meg. Modellszerű, zárt rendszere csaknem mindenben ellentéte a traktátusok nyitott és dinamikus város-ideájának. A harmadik várostípus, az erődváros eszméjét már az új tüzérségi és várvívó technika szüksége hívja életre. Hol van tehát a reneszánsz eszményi városa? Csak az építészeti traktátusok és az utópiák lapjain? Utcák, terek, legfeljebb városrészek épültek, de ex novo felépített teljes város alig. Ami pedig így született, az paradox módon erődváros volt. A könyv ennek a bonyolult építészettörténeti paradoxonnak a bemutatására vállalkozik.