Az emlékezés ösvényein

Lélekbúvárként is mindig izgatott a történelem és az egyéni fejlődés összefüggése, a belső függetlenség lehetősége. Fordított előjellel utalva Shakespeare-re: meggyőződésem, hogy az ember nem csak "az idő bohóca": a külvilág eseményei, korának traumái formálják, de törekvésre, hogy a maga törvényei szerint építkezzék, végigkíséri őt. Saját belső élményvilágom tükrében megkíséreltem felvázolni egy nemzedék indulásának történetét, azét a nemzedékét, melynek sorsa olyannyira meghatározott, egyszersmind meghatározó is volt az elmúlt évtizedek magyar történelmében. Ellenpontként nyomon követhető a háttérben az emlékezet élete, titokzatos működése, sajátos játéka, amint egyazon élményeket az idő különböző metszeteiben más és más színben mutat meg. Talán "ő" e könyv igazi főszereplője.