Az elveszett mesék könyve I-II.

J. R. R. Tolkien több mint ötven éven keresztül írt, és kéziratrészletek halmazaként fennmaradt főművének, "A szilmarilok" című mítoszfüzérnek általunk ismert változatát édesapja halála után Christopher Tolkien állította össze négy évig tartó munkával. Noha ez a mű ebben a formában elég jól megmutatja, hogy milyen jellegű, történetvezetésű, alapcselekményű mitikus hagyományt szeretett volna Tolkien a közönség elé tárni, mégsem az ideálisan elképzelt "végső", a szerző minden gondolatát tükröző változat került kiadásra. Hogy ezt a hiányt pótolja, de ne sértse meg szerkesztői kiegészítésekkel a hagyatékot, a szerző fia 1983 és 1996 között egy tizenkét kötetes sorozatban a teljes hagyatéki anyagot közzétette, a fennmaradt töredékes, befejezetlen, többváltozatú formában - rengeteg elkülönített magyarázó, értelmező szerkesztői megjegyzéssel kísérve. A The History of the Middle-earth vagyis a Középfölde Históriája sorozat, illetve ennek első két kötete, az Elveszett mesék könyve ebben a különös formában lett népszerű forrása a tolkieni mitológia rejtett kincsei, az alapművekből meg nem ismerhető mélységei iránt érdeklődő Tolkien-rajongóknak. Ez a könyv nem mély értelmű, de könnyed történetvezetésű mese, mint A Hobbit, nem eposzi mélységű nagyregény, mint A Gyűrűk Ura, és nem ily olyan finom letisztult, légies és mégis mély szomorúságot hordozó mítoszfüzér, mint A szilmarilok - jóllehet cselekményében ez utóbbival mutat sok rokon vonást. Stílusa, világképe, írói eszközrendszere talán szokatlan lesz azoknak az olvasóknak, akik csak a "klasszikus" Tolkien műveket ismerik, mégis azt kell mondanunk, fontos olvasmány mindenkinek, aki szeretne közelebb kerülni a Tolkien műveiből kibontakozó XX. századi mitológiai rendszerhez.