Az elveszett gyűrű

Részlet: A falutól jó félóra járásnyira, az erdő szélén állott a grófi kastély. Pompásan gondozott, gyönyörű szép park vette körül. A park beleveszett az erdőbe, - melyből az őzikék le-lejártak alkonyatkor a park pázsitjára legelészni. Az esztendő folyamán rendszerint csak kétszer volt a kastélyban nagyobb élet, elevenség: az őszi nagy vadászatok alkalmával, meg nyáron át néhány hétig, amikor a gróf a nagy hőség elől ide menekült családjával az erdő hűvös árnyába. Az erdei ösvényen két mezítlábos gyermek közeledett. Mind a kettőnek szamócával telt edény volt a kezében. Látszott arcukon, hogy meg vannak elégedve munkájuk eredményével. Mert bizony ők nem szórakozni jártak kinn. Szorgalmasan eprésztek kora délutántól azért, hogy egy kis keresetre tegyenek szert, s ezzel is könnyítsenek szüleik gondján, A szegény emberek gyermekei tudják már ilyen kis korukban is, hogy az élet kemény küzdelem! - Elfáradtam ám! - fordult a nyolcéves Veronka bátyjához, aki nem sokkal volt idősebb nála.