Az élőerő - Csernobili mesék - Dokumentumregény

Az éloero címu könyv szerzoje, Szergej Mirnij eredeti foglalkozását tekintve vegyész, akit mint tartalékos tisztet, a csernobili katasztrófát követoen mozgósítottak, és az eromuhöz vezényeltek, hogy társaival együtt sugárméréseket végezzen. Szergej Mirnij írásában több szempontot tudott érvényesíteni: a szemtanúét, pontosabban a résztvevoét, a hétköznapi emberét, a szakemberét, a humanista íróét. Ennek megfeleloen könyvében felleheto a katasztrófára való, félelemmel vegyes rácsodálkozás éppúgy, mint saját testi reakcióinak megfigyelése, a bajtársak bemutatása éppúgy, mint a körülmények pontos ábrázolása, a környékbeli lakosság életkörülményei éppúgy, mint a sugármérések hiteles adatainak elemzése. De a könyv középpontjában mindvégig a katonai szakkifejezéssel ,,éloero"-ként meghatározott ember áll, aki az eromu dolgozójaként, sugárfelderítoként, helyi lakosként, így vagy úgy, de túl akarja élni a katasztrófát. A szerzo az ,,éloero"-rol hol tárgyilagosan, hol együtt érzon, hol nevetésre ingerlo humorral tud írni, példát mutatva arra, hogy a ,,zónában", rendkívüli körülmények között miként tud ember maradni az ember. Az éloero alighanem az eddigi leghitelesebb híradás a csernobili katasztrófáról. Hitelességével, humánus szemléletével méltó emléket állít mindazoknak, akik így vagy úgy, részesei voltak a húsz évvel ezelotti csernobili eseményeknek.