Az éj szelíd trónján

Scott Fitzgerald neve elválaszthatatlanul összefonódott az első világháborút követő zaklatott évtizeddel - a csillogóan, tombolóan kétségbeesett Jazz-korszakkal - és a modern amerikai irodalom szabálytalan klasszikusaival: az Elveszett Nemzedékkel. Mint valamennyi ihletett Fitzgerald-könyv, Az éj szelíd trónján is a kor és a nemzedék alapélményét örökíti meg: a kiábrándulás szívszorítóan hiteles krónikáját nyújtja. Egy rendkívül tehetséges, elbűvölő egyéniségű, nagy reményű fiatal amerikai elmegyógyász beleszeret gyönyörű betegébe, és vállalkozik rá, hogy egy életen át férje, ápolója, biztonságot jelentő támasza lesz. A házassággal azonban nem csak a szerencsétlen lányt köti magához, hanem a fatális szerencsét - egy mesés vagyont - is. A pénz gyilkos hatalom: kikezdi a nemes értékeket, összezilálja a harmonikus kapcsolatokat, elemészti az embert. Az Amerikai Álom fájdalmas kegyetlen kritikája a regény: a hamis illúziók szétfoszlanak, s a káprázatoktól megszédített, olcsón ellobbant életek sivár maradéka: a marék keserű hamu. TARTALOM: Első könyv Kórtörténet, 1917-1919 9 Második könyv Rosemary, 1919-1925 63 Harmadik könyv Vérveszteségek, 1925 133 Negyedik könyv Menekülés, 1925-1929 209 Ötödik könyv Hazafelé, 1929-1930 287