Az autizmus korszerű szemlélete

A gyermekkori autizmus, amely a tágabb pervazív fejlődési zavarok (PDD) kategória legmarkánsabb alcsoportja, genetikai és idegrendszert érő, organikus ártalmak következtében, típusos esetben prenatálisan keletkezett és egész életen át tartó fogyatékos állapot. Jellegzetes, általában először a 2-3. év között felismerhető viselkedési szindróma jellemzi. Lényege a szocális kapcsolatteremtést, a kommunikációt és a fantáziát, szimbolikus gondolkodást lehetővé tevő kognitív készségek és kapacitás deviáns fejlődése, fogyatékossága. Az autisták túlnyomó többsége (95% körül) önálló életvezetésre alkalmatlan marad, kb. 75% értelmi fogyatékos is. Számításaink szerint Magyarországon súlyosabb vagy enyhébb mértékben kb. 16.000 embert (köztük 2000 tíz év alatti gyermeket) érint az autizmus, illetve PDD, melyek intenzív, korai és tartós fejlesztést, nevelést, oktatást, speciális szociális ellátást tennének szükségessé. Ehhez ma még a szakértelem és az intézményrendszer egyaránt hiányzik. A gyermek- és általános pszichiáterek mellett az alapellátásban részt vevő orvosok tájékozottsága elengedhetetlen a korai diagnózishoz és eredményes gondozáshoz. A szerző elsősorban az alapellátásban dolgozók szempontjai szerint foglalja össze az autizmusról 1991-ig rendelkezésre álló legfontosabb adatokat.