Az árnyék-Soó Péter bánata-A nyugati hadtest

A Marosvásárhelyen élő költőt elsősorban drámaíróként ismeri a magyarországi közönség. Prózája, versei, esszéi legalább annyi felfedezésre érdemes izgalmat, a gondolatiságnak és a lírának ugyanazt az egyéni ötvözetét kínálják, mint sikeres színművei. Székely János kamaszhősei zárt életterükből a hadak útjára kényszerítve látnak csak világot, a vágyott és félt valósággal csupán eltúlzott, brutálissá vált formájában, a háborúban kerülnek szembe. Szenvedéseiket mégsem annyira a külső bántalmak okozzák, mint inkább azok belső átélése, a szembesülés saját öröklött és szerzett ellentmondásaikkal. Magányosok, és nemcsak riadozó túlérzékenységük miatt, hanem mert egy biztos értékeit, mércéjét veszített létezésben kellene önmagukra találniuk, ám még megkettőzött alakjukban is magukra maradnak, akár a gazdájától elszakadt árnyék, mely végül önként vetül ki az űri semmibe. Valójában mindhárom írás egyetlen kérdést igyekszik megközelíteni: felfogható-e, elviselhető-e a valóság, társra találhat-e benne ember és gondolat? A válasz többértelmű, és soha nem végleges