Az arany jele

Beatrix királyné csodás arany nyakláncot kap ajándékba honfitársától, Galeotto Marziótól, ami felkelti Mátyás érdeklodését. Az ékszert ugyanis - állítólag - az Érces nevu patakban találta egy orvhorgász. "Anjou Károly idején a környékbeli hegyekben aranyat bányásztak. Buzogány persze nem tartozott a bányavárosok közé, az Érces patak völgyében pár házacskából álló, jelentéktelen falu volt. Ám tudják-e - intézte Mátyás a szavait tömegekké vizionált hallgatóságához, amely jelenleg az érdektelen királynén, a kamasznyi hercegen és néhány léhuto udvari emberen kívül senki másból nem állott -, honnan nyerte nevét a településen is átfolyó patakocska? Úgy van - bólintott, amikor János herceg szóra nyitotta a száját. - Az ércben gazdag hegyek köveibol kimosta az aranyat, ezüstöt, s más kincseit a föld mélyének. A derék buzogányiak felfigyeltek erre, és - a gyanú szerint, mert ezt soha, egyetlen vizsgálat nem bírta bizonyítani, pedig akadt belole boven - megcsapolták a patakjukat. -És ez miért baj? - kérdezte Corvin János teli szájjal, mivel úgy figyelt, hogy rágni is elfelejtett. -Miért? - kacagott teátrálisan a király. - Mert az arany nem madárfióka, amit az vesz fel a földrol, aki eloször meglátja. Nem, nem, édes fiam! Az arany a királyé. A kincstáré. Vagyis a hazáé. Csúnya dolog a szomszédot meglopni, nem kevésbé rút a távoli atyafit, no de a hazát meglopni; az fobenjáró, soha el nem évülo gaztett. Az az arany az országé, a koronát fényezi. -Hiszen a buzogányiak is Pannónia lakói. Az o gyarapodásuk a korona gyarapodása. -Tolvajlás nem hozhat nemességet. Ebül szerzett jószágra nem alapozódhat becsületes gazdagság! Már persze - tette hozzá eltöprengve, és szórakozottan forgatta az elhunyt csirke végtagját, vajon talál-e még rajta harapnivalót -, ha a helybéliek csakugyan ellopták azt az aranyat. Minden amellett szól, hogy megtették. Ám semmi bizonyíték rá. Nem került elo egyetlen gramm arany, egyetlen kis rögöcske; semmi. Királyi vizsgálatok folytak Károly idejében. Azután Lajos idejében is, sot még Anjou Mária uralkodásának harmadik évében is kiküldtek egy királyi delegációt Buzogányba. Az eredmény: semmi. Egészen - emelte fel a kezét, s örömmel konstatálta, hogy a csont mellett még némi finom húscafatok maradtak, amit fogával megragadhatott - egészen mostanáig. Merthogy ez a lánc - amelynek aranya olyan, akár a körmöci - éppen Buzogányból került elo. A patakból halászták... - tette hozzá dünnyögve, s fejét csóválva, ami ezúttal nem a csirkének, sokkal inkább a hihetetlen ténynek szólt. - Úgy vélem - fejezte be -, körülnézek kissé Buzogányban. -Fényes kísérettel? - kérdezte lelkesen a herceg, s megemelkedett ültébol, mintha már indulna is. -Ugyan! - intette kézmozdulatával nyugalomra a heves ifjút. - Ahogy szoktam. -Álruhában! - csattant fel Beatricse, akirol eddig azt hihette volna bárki, hogy egyáltalán nem figyel. - Mint az ezeregyéjszaka meséinek kalifája? Kinohetné már ezt felséged! Egy magyar király, a tizenötödik században!" A király álruhát ölt, hogy utánajárjon a különös ügynek. Ebbol az alkalomból megismerkedhetünk Buzogány városának megannyi furcsa figurájával, találkozunk egy vándornyomdásszal, fogadóssal és a település magisztrátusával. Mátyást kis híján kivégzik, de végül - Poirot-hoz illo képességeit megcsillogtatva - kideríti, ki és miért végzett a patakparti ház rejtélyes lakójával, miért kellett meghalnia az orvhorgásznak és hogyan tárul fel a kincs rejtekhelyérol rovásírással tudósító papiros titka.