Az apostolokról nevezett Mária anya, Wüllenweber bárónő, az isteni üdvözitő nővérei (Salvator nővérek) első általános főnöknőjének rövid életrajza

ELŐSZÓ Amikor az örök város harangjai épen az isteni Üdvözítő születését hirdették 1907 karácsony éjtszakáján húnyt el a Salvator nővérek római anyaházának szegényes cellájában egy kiváló német nő. Az isteni Gyermek, akit egész élete folyamán annyira szeretett és imádott hazavitte az örök karácsonyi békébe az apostolokról nevezett Mária anyát, Wüllenweber bárónőt, az Isteni Üdvözítő Nővéreinek első általános főnöknőjét. A jó Isten arra választotta ki, hogy egy új szerzetestársulatnak anyja és példaképe legyen. Ezért Isten nagyobb dicsőségéért és a halhatatlan lelkek üdvéért erős lélekkel vállalt minden fáradságot, áldozatot, szenvedést, amellyel a rendalapitás együtt jár: Salvator-nővér volt a szó igazi, legnemesebb értelmében. A külvilág előtt ismeretlen maradt. Annál jobban szerették és tisztelték azok, akik ismerték. Nemesen érző szive volt, telve bátorsággal és Istenbe vetett gyermeki bizalommal. Erélyes jellemében az okos szigorúság megértő jósággal párosult, az édesanya és a főnöknő minden jótulajdonsága szerencsés módon egyesült. Semmi feltűnő nincs benne. Lemondott a földi javakról és címekről, s végigjárta az Isten akaratából kijelölt áldozatok útját. Halkan és odaadóan vetette magát alá Isten rendeléseinek és a szenvedésekben megtisztultan, hittel, bizalommal ment mennyei vőlegénye elé. Ennek a nagy német nőnek a képét akarják a következő sorok röviden megrajzolni. Bár lenne ez a kis életrajz is a katolikus hívek útmutatója a jobb, a szebb, a nemesebb életre.