Az Unió árnyéka - az európai intézmények gőgje

Merre halad és milyen jövő előtt áll Európa? E kérdésekre keresi a választ a szerző. A könyv nagy értéke, hogy mindenki számára teljesen érthető bevezetést nyújt az európai egyesülési folyamat történetébe és szervezetrendszerébe. Tulajdonképpen a több szakágazat kérdéseit is felölelő (mezőgazdaság, környezetvédelem, versenyjog) nagy szakértelemmel és éles kritikával megírt kötet viselhetné a 'Bevezetés az EU-ba' címet is. E könyv mindazoknak szól, akik fontosnak tartják földrészünk jövőjét. Azoknak is akik kételkednek az utóbbi évek Európa-politikájának helyességében. A Nizzai Szerződés megnyitotta az EU-t a keleti bővítésre, azonban a 'mag-Európa' elkülönülő igényeinek fokozott megjelenésével a 'belépti díj' egyre magasabbá válik. Vaubel professzor egykoron Eu-romantikus volt, s ebből az alapállásból vált Eu-kritkussá. A kötet elítéli a 'brüsszeli toronyépítést'. Kritikája rendszerelméletileg tartja szükségesnek, hogy az alkotmányos alapokat nélkülöző brüsszeli bürokratikus központosításnak hamarosan véget kell érnie. Gyakorlati példákon mutatja be az EU-intézmények önérdeke és az egyes nemzeti kormányok és a különösen erős lobbik között kialakult 'szentségtelen szövetséget'. Megtudjuk, hogy az EU kiváló eszköz a kormányzatok kezében. Nevezetesen arra, hogy kikerüljék a nemzeti parlamenteket és külső szereplőre hivatkozva fogadtassanak el népszerűtlen döntéseket, elfedve ezzel saját gyengeségeiket. A szerző plasztikusan, a kívülálló számára is érthetően mutatja be az egyes intézmények önérdekét az integráció mind szélesebb körökre történő átvitelében és a minél nagyobb hatalom illetve befolyás megszerzésében. Vaubel kétségbe vonja a 'centralizáció vastörvényét'. Nem hiszi, hogy a társadalmi és technikai fejlődésre adott egyetlen lehetséges válasz a minél nagyobb központosítás. Ilyen művekben nem csupán a magyar könyvpiacon van nagy hiány.