Az S.O.S. Brigád

A Pizza, szerelem, Mexikó és a Mesés pofára esés után itt a trilógia záró kötete. Kezdődhet a sírás, mert bizony a Mexikóban elkezdődött kalandok véget érnek. Bátran kijelenthető, hogy olyan bohókás, humoros és főleg közvetlen stílusban, mely könnyedségénél fogva, egyszerűen letehetetlenné teszi a könyvet. Főhősünk korábban már meghalt egy kicsit, de túlélte. Tényleg! Azonban nincs megállás, máris újfent az életére törnek. Ő azonban töretlen lelkesedéssel vág keresztül Görögországon, na, meg persze az üldözők hadán is, akik között ismét feltűnnek bizonyos átlagon felüli szépséggel megáldott, ám halálosan veszélyes hölgyemények. Aztán amikor hazaérve Magyarországra, végre megpihenhetne, kiderül, mennyire félreismert jó néhány barátot és mennyire rosszul ítélt meg bizonyos ellenségeket. Összezavarodik minden, szinte percről percre változnak mellette a kísérők, akik segítségével ismét távozni kénytelen kényelmes kis otthona melegéből. Irány a tenger! A szerelmi élete szüntelen körforgás, két lány között őrlődve igyekszik tisztázni saját érzéseit, ám ez roppant nehéz feladat, miközben golyók fütyülnek az ember füle mellett. Azonban a végső leszámolás egy romvárosban, az Adriai-tenger viharos partján, lassan felnyitja a szemét, és a megtapasztalt véres kalandok észhez térítik. Rájön, hogy bizony az élet nem játék, mert csak egy van belőle. Ahhoz pedig ragaszkodni kell, még akkor is, ha az a valaki, akiben eddig feltétel nélkül megbízott, el akarja venni. Ezt pedig a legjobb néhány aranyos, ámde mindamellett kemény ökölcsapással lerendezni, csak a miheztartás végett. Legvégül pedig kiderül, ki is valójában Aliz, alias Békalány, és mi is a valódi szerepe Évának, Evelinnek. A meglepetés garantált, csak el kell olvasni a regényt!