Az Öreg

Nem véletlen, hogy éppen 1990 április legvégén nyílt meg egy söröző az egyik külső város központjában. Előtte decemberben zárták be a trafikot, annak romjain négy hónap alatt építették át az üzletet, s a valamikor jónevű dohány- és könyvesbolt helyén sört és más italokat kezdtek el mérni. Az egyik csapos, egy, a nyugdíjközeli állapotban lévő riporter így a mikrofont hagyta el, s került a jólmutató porcelán sörtorony közelébe. - Micsoda világ! - kérdezte az öreg a pultban. Mindenki mást csinál. A betanított gyári munkás üzletel, a villanyszerelő pincérkedik, az autószerelő helikopterszállításokat szervez, a riporter kocsmáros lesz. Az író pedig ökröt süt! A kocsma pedig politikai viták színtere lesz. A sörözőben mindenki megjelenik. A frissen megválasztott parlamenti képviselő, a megválasztásában bízó polgármesterjelölt ugyanúgy, mint az ellenfele, a vagány, aki szakadt autóját egy pár év múlva szinte új mercédeszre cseréli. Itt van a fiatal politikusjelölt, akinek mégsem sikerül, s itt az addigi vagyonát egy lapra feltevő nagyvállalkozó, akinek sikerül. Megjelenik az alkalmi sikereket elért barátja oldalán a lány, aki céltudatosan építi fel karrierjét és mégis többször elbukik. Kisemberként itt vannak az országos nagy játék, az olajügyek végrehajtói, hogy elvigyék a balhét, akiknek aztán egy évtized múlva - a felhőtlen meggazdagodás helyett - menekülniük kell. Így az Öreg alulnézetből tanúja egy kornak, amit rendszerváltásnak neveznek.