Az Európai Unió és az egyéni szuverenitás

Előszó A politikai integráció és az úgymond "nemzeti szuverenitás", amit én - talán mindenki érti, hogy miért - állami szuverenitásnak nevezek, nagyon régi vitatémánk. Az elmúlt ötven esztendőben került ez a téma előtérbe, ám nagyon jól tudjuk, hogy az európai egység gondolata ennél sokkal régebbi, sok-sok évszázadra tekint vissza. Tudjuk, hogy a XIX. század volt az a század, amelyikben a nemzetállamok fokozatosan erősödtek, egyre nagyobb hatalomra, egyfajta "túlhatalomra" tettek szert. Ez a folyamat egyenesen vezetett az első világháborúhoz, amely Európa elleni bűn volt. Ezt követte a kétség, a szkepszis, a válság, majd a rabszolgaság és a szabadság Európája. Ugyanakkor a XIX. században, amikor - mint tudjuk - megindult a nemzetállam kiteljesedése, fokozatos erősödése, megjelent az egyesült Európa álma is, és ez az álom, gondolat, eszmevilág mintegy ellentételezni akarta a valóságot. Ebben a században beszélt Victor Hugo arról, hogy majd egyszer létrejön egy egyesült európai rendszer, az Európai Egyesült Államok, de más gondolkodókat is lehetne említeni Saint-Simontól Manziniig, akik mind arról álmodtak, gondolkodtak, hogy egyszer mégis csak megvalósul az Egyesült Európa. Ez az álom a XX. század második felében kezdett pragmatikus megközelítéssel és fokozatosan megvalósulni, és mára egy ötvenéves sikertörténetet tud maga mögött.