Az 1674-es gályarabper jegyzőkönyve - Textus és elemzés

A bírósági perjegyzőkönyv mint írott forrás a hatalmi reprezentáció sajátos (önigazoló) fóruma, a korabeli értelmezésben a "piliticus rend" véleményét közvetítő textus, szövegfolyam. Fontos kordokumentummá keletkezésének körülményei, nyelvi eszköztára, fogalomhasználata, kommunikációs rétegei teszik. Kötetünk tárgya az 1674-es pozsonyi peres eljárás (processus, causa) jegyzőkönyve, amely a kutatók és érdeklődők előtt egészen a közelmúltig csak egy hiányos és romlott másolatból volt ismert. S. Varga Katalin kiadásában 2002-ben jelent meg a per eredeti jegyzőkönyve latin-magyar bilingvis szöveggel egy könyvművészetileg is figyelemre méltó kötetben (Vitetnek ítélőszékre...). S. Varga Katalint tovább érdekelték a per iratanyagának keletkezési körülményei, lehetséges szerzői, szubjektív viszonyuk a perhez, tovább kereste az egyes iratok és irattípusok irányultságát, fogalomvilágát, sztereotípiáit, hogy a szöveg mennyire volt alkalmas a vád állításainak igazolására - akár a tények tiltakozása ellenére is -, illetve a megvádolt személyeken keresztül hogyan próbálta meg a hatalom a vádat az általuk képviselt közösség egészére kiterjeszteni. Új kutatásának eredményeit foglalja össze ebben a kötetben. Mindez társadalomfilozófiai szerkezetben is értelmezhető, és akár mintát és ösztönzést nyújthat azoknak, akik bármely korszak, akár a jelenkor hasonló törekvésből származó dokumentumanyagát vizsgálják.