Avraham Bogatir hét napja - Hová tűntek a katonák? - A történet vége

Avraham Bogatir hét napja: A regénybeli történet hét napjának keretében arabok, zsidók és angolok törvényszerű reakcióinak, a politikai okokból elkövetett terrorakciók és ellenakciók végtelen láncolatának a középpontjában annak a parasztembernek a felejthetetlen figuráját teremtette meg az író, aki a növények szívósságával viseli, tűri el - méghozzá humánumát és etikai érzékét megőrizve - a történelem kegyetlen, nemegyszer felfoghatatlan és abszurd jeleneteket váltogató forgószínpadának az egyszerű embereket, zsidókat és arabokat egyaránt sújtó színjátékait. Hová tűntek a katonák? a második világháborúban az angolok oldalán harcolt lengyel Anders-légió roncsainak - szinte szó szerint értendő - agóniáját mutatja meg egy palesztinai tüdőszanatórium mindennapi életében, egy arab kisfiú elfogulatlan, gyermekien tiszta tekintetén tükröztetve a test és a történelem sebeivel, s a szétfoszló nemzeti illuziókkal birkózó emberroncsok tragédiáját. A történet vége a zsidó állam kivívásának a pillanatában mutatja meg a győzelem tragédiáját, ahogyan az üldözöttekből lett győztesek most egykori sorstársaikat, az arab fellahokat üldözik el földjeikről, tehát mindazoknak a folyamatoknak az egyes ember életét, sorsát és halálát meghatározó vetületét, amelyek elkerülhetetlenül vezettek el a nagypolitikában az 1956 óta ismétlődő közel-keleti háborúk láncolatához, s napjaink vészterhes feszültségeihez. A trilógiának ez a fölemelő üzenete: az embernek megvan a lehetősége, hogy kisodródjék abból a folyamatból, amely a többieket embertelenségbe fullasztja.