Át a panamán

Híres regénye, a Vulkán alatt, nagyformátumú írónak mutatta Malcolm Lowreyt. Eredeti tragikus tehetség - állapította meg róla még életében a kritika - a kilátástalan élethelyzet víziójának megszállottja. Következő műve, a Figyelmezz ránk Uram, mennyben ki országolsz (1961) című elbeszéléskötete már posztumusz kiadásban jelent meg. Az élve során napvilágot látott még egy - valószínűleg korai keletkezésű - kisregény (Pokolkő, 1968) és egy kéziratrészletekből egybeszerkesztett, nagy terjedelmű írás (Sötét, miként a sír, ahol barátom nyugszik, 1969). Az ekképp összeálló életmű két pillére: a Vulkán és az elbeszélésgyűjtemény, ezek tekinthetők Lowry hiteles hagyatékának, ezek sejtetik a tervezett epikai ciklus arányait, ívét, kibontakozási irányát. Kötetünk a gyűjtemény java részét, három súlyponti darabját tartalmazza. A három kisregény: írói önarcképsorozat. Az olvasó személyes és irodalmi vonatkozású műhelytitkokba pillanthat bele, belülről szemlélheti egy nagy művész zaklatott gondolatvilágát. S még érdekesebb, még maradandóbb élményt nyújt az egymásra és egymásból következő három vallomás világosan követhető tendenciája: a lassú fölemelkedés a Vulkán poklából. Az út jelképes színterei: a háborgó óceán, a nyüzsgő világváros, a csöndes tengerpart, állomásai pedig: először az emlékek viharában hányódó lélek, rémlátomásai, azután az elmúlt szenvedés tragikomikus voltának józan felismerése, végül a feloldás - a kétkezi munkával megteremtett egyszerű földi Éden természet- és emberközeli "közönséges" boldogsága TARTALOM Át a Panamán (Through the Panama) 5 Elefánt és Kolosszeum (Elephant and Colosseum) 109 A forráshoz vezető erdei ösvény (The Forest Path to the spring) 191 Utószó 285 Jegyzetek 293