Asszonyaink arca

Lányokat, asszonyokat - embereket idéznek antológiánk versei, elbeszélései. Emberekről szól a mese, akik ugyanakkor nők, sajátos érzelmi-lelki beállítódással, kötöttségekkel. Hogy mit jelent itt a "sajátos", arra válaszolnak ezek a szépirodalmi alkotások. A művek keletkezésük ideje, írójuk vérmérséklete szerint természetesen különbözően fogalmaznak, s csak azért nem jeleztük az évszámokat, mert olyan általános felé is szerettük volna terelni a figyelmet, amely az "emberi érték" fogalmával mínősíthető. Ennek megmutatására törekedve nem is erőltettük a tematikus körök kialakítását: az élettani folyamatot követve lányokról, asszonyokról, anyákról és idős nőkről rajzol képeket a gyűjtemény négy ciklusa. A válogatás gyűjtőterülete elsődlegesen az elmúlt fél évszázad magyar irodalma volt. Az egyetemes költészetből azért szemelgettünk, hogy bizonyos gondolatok, érzelmek időn és téren kívüliségét érzékeltessük. Ugyanakkor a kizárólagosan hazai prózaanyaggal a magyar valósághoz szerettük volna kötni a problémákat. Nyilván föltűnik, így is sok szép írás hiányzik, de lehetőség szerint semmit sem akartunk megismételni a hasonló tematikájú korábbi négy antológiából, amelyeket ugyanúgy, mint ezt, a nemzetközi nőnap alkalmából adtunk ki.