Árkon bokron Albániában

Minden 2004 májusában kezdődött, amikor útra keltünk hatan hogy egy bélyegnyi űrfelvétel segítségével feljussunk az albánok szent hegyének csúcsára Az inkább lelkesedéstől fűtött, mintsem alaposan előkészített vállalkozást jóindulattal is csak félsiker koronázta, viszont néhány hónap múlva már újra Albániában voltunk, hogy aztán a következő másfél évtizedet az ország flórájának feltárására szenteljük. Az új és új növénytani felfedezésekről rendszeresen beszámoltunk szakmai fórumokon, publikációkban, a mintegy másfél évnyi terepen eltöltött nap élményei és viszontagságai azonban eddig csak apamesékben és baráti összejöveteleink visszaemlékezésein kerültek elő, igaz, ott rendszeresen. Utaztunk farönkökön, aludtunk medvével, ettünk nyers birkanyelvet találkoztunk csempészekkel és voltunk magunk is gyanúsítottak tapasztaltuk a helyiek vendégszeretetének számtalan formáját, különös szokásaikat, mi pedig akaratlanul is elszórakoztattuk őket furcsa, ám határozott tevékenységünkkel számukra haszontalan növények megközelíthetetlen helyeken való gyűjtésével és préselésével. Eközben a világ haladt előre, plátói szerelmek szövődtek, gyerekek születtek, boldogító igenek vettek új irányt, de Albánia megmaradt a feltöltődés, a kaland és izgalmak szigetének. Közben persze az ország is sokat változott korábban ismeretlen dolgok jelentek meg, lettek aszfaltutak, szemét, turizmus és fűnyíró, de eltűntek a bunkerek és Mercedesek. Hogy ezek a változások hogyan történtek és milyenek egy, az ország természeti értékeit megismerni vágyó vegyes társaság értelmezésében? A vadregényes környezet és a miénktől eltérő kultúra milyen nehézségek elé állították hőseinket? Minderre e kötetben választ kap az olvasó és egyben felkészülhet egy nem szokványos élményeket nyújtó balkáni látogatásra is.