Arcok és harcok

Dénes Tibor esszéi kivételes helyet foglalnak el e műfaj gazdag magyar irodalmában. Akár a magból a szép virágok, úgy sarjadnak ki ezek az írások valamely alkalom hatására s nőnek, terebélyesednek az olvasó örömére, tanulságára. Rövid megálló Rodostóban, egy-egy évforduló, könyv születése, nagy-nagyobb írók, művészek halála, és lobban máris szerző képzelete, hogy lángjának fényében újjá szülessék zseni Ajtósi Dürer, Nagyságos Fejedelem Rákóczi, Kedves íródeák Mikes Kelemen, a nemes szándékú svájci kamarás -- és koronatanú -- Rodostóban, César de Saussure. Évszázad fordul a másikba, vele feltűnnek új arcok--új harcok: magyar költő, Napóleon hadifoglya, kit Rodánia ihletett, negyvennyolcas szabadságharcosok, kiknek hamvára Hamburg s más idegen tanyák földje borul, Madách az ógörög komédiaíró iskolájában, és Petőfi, ha nem vész el Segesvárott, ha emigrációba sodródik, ha megkóstolja a menekültség kenyerét, ha... Külhoni emigráció és hazai, mint volt Péterfy Jenőé, minden magyar esszéíró szellemi őséé, tanítómesteréé. Századunk: az egymást követő nemzedékek egyik-másik megkapó-megható arca s megrendítő harca.