Aranyhomok

A mult században születtem, a tizenkilencedik század utolsó tizedében. A millennium esztendejében már túl voltam az első független lépésen (akkor tanultam járni) és a századfordulót mint kis gimnazista értem meg. Ifjúkorom eseményei: eltörtem a balkaromat, eltemettük három kistestvéremet és két nagyanyámat, később megbuktam a mértanból, letettem az érettségit, besoroztak önkéntesnek, átcsúsztam a tartalékos-tiszti vizsgán és dijnok lettem a vasúti leszámolóhivatalban. Mindez Szegeden történt, jórészt a külső Nagykörúton, ahol kis államkölcsönös házunk volt a belváros és a külső parasztrészek határán. Első barátaim és játszótársaim földmívescsaládok, fuvarosok, szegényemberek mezítlábas gyermekei voltak. Kanászok, inasok, külvárosi apró birkalegeltetők. Szüleim cipőben járattak, de én nyaranta szégyeltem a cipőt a mezítlábasok között és emlékszem, hogy a topánjaimat mindig lehúztam előbb és elrejtettem a Kónyáék dobogója alá, a papsajtos árok füvébe, úgy mentem közéjük játszani. Vissza Tartalom A Sóvárgó Jánosok históriája 1 Az áldozat 36 Ádám 43 Rabok 50 A főpróba 59 A nadrágos ember 71 Az életmentő 76 A gazember 82 A medvék 94 Vetró és Vaszilij 105 Koloncosok 116 A vagonlakók 130 A kisló 136 Aranyhomok 153 Puli 171 A pipiske 185 Édesanyám 192 A gyűrű 217 A becsületes megtaláló 230 A veresplajbász 255 A forradalmi malacok 264 Vőneki lucernása 276