Arany László munkái (Magyar Remekírók 52.kötet)

ELŐSZÓ Az irodalom legnagyobb dicsői nem legigazibb jelzői egyúttal nemzetük irodalmi színvonalának. A rendkívüli kimagasodás, a minő például egy Petőfié vagy egy Arany Jánosé, nemzeti szerencse és boldog dicsekedés, de a kivételes lángelmékből nem következtethetünk az értelmi, erkölcsi és ízlésbeli fokra, melyet nemzetük az ő idejükben elért. A lángész, legyen bár a hang, a melyen megnyilatkozik egészen nemzeti, mindig világcsoda. A nemzet irodalmi színvonalát inkább azon jelesek után mérhetjük, a kik nem világraszóló nagyságok. a kik egyéni tehetségét csak ugyanaz a nép érti meg, mely a nyelvüket. A kik gondolatban és érzésben nemzetükön és korukon nincsenek túl s a kiknek művészete öntudatosan szolgálja a nemzeti közízlést. Ám, a világraszóló lángelméken s a nemezt irodalmi színvonalát jelző tehetségeken kívül, vannak olyan írói egyéniségek is, melyek amazokhoz nem számíthatók ugyan, de bizonyos kiválóságuknál fogva emezek tiszteletreméltó sorában sem férnek el... TARTALOM Bevezetés. Irta: Kozma Andor 5 Költői művek Elfrida, 1866 19 A Délibábok hőse, 1872 31 Hunok harcza, 1873 119 Tanulmányok Magyar népmeséinkről, 1867 131 A magyar politikai költészetről, 1873 192 A magyar emigratio mozgalmai, 1880 245