Apám

1945-ben, amikor apám meghalt 21éves voltam. Magyarországon 14 éves koromig otthon laktam, utána pedig bentlakásos iskolában. 16 éves koromban a szüleim elhagyták Magyarországot és az USA-ban telepedtek le. Bár két évvel később New Yorkban én is csatlakoztam hozzájuk, a körülmények azt diktálták, hogy az elkövetkező években külön éljek tőlük. Apám életének utolsó hónapját leszámítva, a megelőző másfél évet az USA haditengerészetének szolgálatában töltöttem. Ez alatt az idő alatt apám több mint 40 levelet írt nekem, amelyek legtöbbje fennmaradt (a könyv második felében közlöm őket), s amelyekben beszámolt akkor tevékenységeiről, illetve az őt foglalkoztató problémákról. E levelek tartalma segített felfrissíteni a memóriámat. Ez az írás nem életrajz. Sok kiváló, ilyen jellegű könyvet írtak már, a legelsőt Halsey Stevens, azután ott van Agatha Fassett portrészerű életrajza, két könyv testvérem, Béla tollából, hogy csak néhányat említsek. Az életrajzi részletek felkutatását, illetve a zene elemzését a zenetudósokra hagyom. Olyan kivételes esetektől eltekintve, amikor néhány dokumentum-jellegű adatot, vagy személyes szempontot kívántam közzétenni, csak saját élményeimet vagy olyan beszélgetéseket használtam fel, amelyeknek résztvevője vagy fültanúja voltam. A népzenével foglalkozó rész apám cikkeiből vagy előadásaiból vett idézeteket is tartalmaz, tekintettel arra a mély hatásra, amit a népzene tett rá és zenéjére egész élete során. Remélem, ez a könyv hozzásegít Bartók Béla, az ember megértéséhez. Ő nemcsak rendkívüli zenei tehetséggel rendelkezett, hanem alázatos, szelíd, kedves ember is volt, aki egy nehéz világban próbált magának és családjának szerény megélhetést biztosítani.