Amelyben Ekler Ágostra - emlékezünk -

 ,,Mennyire (premodern fontoskodással) önéletrajziihletésű a mű?Semennyire. Vagy magatényleg azt hiszi, hogy Ady Endre a Góg és Magóg nevezetű urak nászából született?"Egy könnyfakasztóan zseniális novelláskötet - Arról, hogy milyen nehéz -, egy, a kritikusokat levegő után kapkodásra, az olvasókatpedig önfeledt visongásra késztetően tökéletes, mellesleg díjnyertes regényt - Jozefát úr, avagy a regénykedés -, és egy újabb, mennyei novelláskötetet - Nagyapánk tudott repülni - követően ezennel mi, Nagy Koppány Tömzsi, letesszük az asztalra eddigi életünk főművét, ezt a kortársainkból méltán irigy sárgulást és sárga irigyülést kiváltó könyvet, amelyben Ekler Ágostra emlékezünk.Soka kínlódtunk, hogy ez ne látsszon rajta.Mint azt már megszokhatták, két részből áll a mestermű: az egyik az ,,emlékezünk" (csak szólunk: új műfaj vidéki irodalmunkban), a másik pedig a lírai punk, mely nem píszí - miért is volna az? -, de saját élményekből felbuggyanó, fájdalmasan vigasztaló vallomás.Ezenkívül van benne minden, mi olvasónak ingere: élet ezerféleképpen elmesélve, játék, mely különös, csodaszép és csodajó, nyitható és csukható,és szimpatikus szerzői attitűd, mely összekacsint: akiknek a borítón látható képhez hasonló alkotás díszíti a nappalijuk falát - azokkal azért; akiket pedig a keret iróniája csábít el - azokkal meg azért.