Alszik a szél (Gyerekversek és mesék)

Ismertető: Alszik a szél, föl se kelt, olyan kedve van ma, a vihar is lehevert, a szél öreganyja. Alszik az egész család, nem fut a szellő sem - mitől csörren hát az ág, levél mitől zörren? Nem egyébtől, két madár röpül éppen erre, az egyik a hársra száll, a másik a cserre. Jó a hárs is, a cser is a fáradt madárnak, azon is, meg ezen is pihenőt találnak. Éppen arra jártam én, fák alatt megállva, hallgatóztam, vártam én: fütyül-e madárka? Megértettem a szavuk, ha ,,csúrr" volt, ha ,,csírr" volt, tanum reá a kakukk, szóról szóra igy volt: - Honnét, szomszéd? - Ahol voltam, onnét! - Mit evett? - Eleget! - Mi jót? - Hernyót! - Hány volt? - Egy volt! - És még?! - Kukacot! - Mennyit? - Hatot! - Hát még? - Legyet! - Hányat? - Hetet! - Mást még? - Pondrót! - Sok volt? - Nyolc volt! - Jó volt? - Jó volt! Hallgattam volna tovább ezt a párbeszédet, de hirtelen akkorát fújt a szél! fölébredt! A vihar is vele kelt s húga is, a szellő - ezer levél útra kelt, szinte szállt az erdő! Az égen egy felleg állt, dézsa a kezében s mint aki csak erre várt, ránk öntötte éppen! Megáztak a madarak, megázott a szél is, szedhettem a lábamat, bőrig áztam én is! - További ismertető: "Belelapozás".