Álomban, ködben, harmatban ANTOLÓGIA

SZERZŐ Barcs János Dombrádi István Paudits Zoltán Ágoston Ilona Benkő Attila Farkas Tünde Kerék Imre Gál Zoltán Szalay László Kovács Ágnes Fekete Éva Gáti István Bihari Péter Szabó Tamás Mészáros József Vallató Géza Kovács Géza Gábor László Sándor József Gulyás Katalin Horváth Andrea Révész László Varga Ferencné Boór János Farkas Erzsébet Vincze József M. Alexander Polgár György Gulyás Ágnes Maczelka László Jeszenszky Iván Kőszegi Barta Kálmán Batári Gyula Bakonyi Ilona Csorba Béla Bander Ilona Fajszi Tóth Endre Gáer Ősbor Ginzer László Zoltán Hann Judith Kelemen Erzsébet Marsi Csaba Mogyoróssy Erzsébet Németh Mari Ötvös Csilla Somossy Katalin Soós Margit Szirmay Endre Zvada László Zsebi Mária Dani Imre Bán Olivér Mező Tibor Zaja Roland Székely Csaba Bátki Fazekas Zoltán Árpás Rózsa Cser Zoltán Nády Mária Stekly Veronika Béres Tamás Simek Valéria Csizmadia Edit Fürjesi Mária Hegyi Erika Kiskállói Eliza Penk Tímea Putz Sarolta Fábián B. László Kurczina Magdolna Süle Péter Lichter Péter Suba László Artner Gergely B. Tőkés Mária Balog Csilla Bander Terézia Belányi József Bogdán András Bugris Annamária Bükki Tibor Csetkovics Erzsébet Daxner Veronika Dervis Deák A. Tamás Dienes Tibor Dörfler Katalin Endersz Péter Éva Ekho F. Bicskey Dániel Fükő Béla Galgóczy Szandra Garay Zsófi Gellénházi Szabó Anita H. Peterdy Ilona Ignácz Krisztián Iván Anita Jászfi Annamária Jenei Tamás Jeszenszky Pál Juhász Melinda Kaselyák András Katona Margaréta Kertész Anikó Keszei Nóra Kisberki Péter Konrád Balázs Koszár Róbert Laculator Lefkovics Péter M. Mikó Eszter Márki Ábránd Zsolt Mozsár Imre Nagy Orsolya Németh Tünde Richard Sithicus Rob Katalin S. Babits Anna Schmidt Gyöngyi Szántó Kis Imre Szathmáry Zsuzsa Szencz Etelka Szerencsi Erika Táborszky Endre Tomkovics Éva Júlia Tory Marcell Urgyán Tibor György Várlaki Olga Vincze Andrea W. György János White Angel SZERKESZTŐ Batári Gábor Antológiánk ezennel öt ciklusra bontatott, az első a Bivaly-patás fellgek alatt címet viseli, életképeket, tájlírát természetmagasztaló, hazaszerető írásokat (többnyire versket) foglal magába. A gyűjtemény utolsó blokkja pedig kapcsolatokról: szülőkről-gyermekről; hazafiságról, anyanyelvről referál, merthát, ki tagadhatná az anyaföld-anyatermészet-édesanyanyelv és az anyaság közti nyilvánvaló analógiákat. A második a lelkünk szögei nevet kapta az irodalmi keresztségben. itt található minden olyan, ami rozsdás szegként lelkünket sérti, karcolja, sebzi: társadalmi egyenlőtlenségek, szociális gondok, szegénység, zsarnokság, megtorlás, nemzeti sérelmek, lelki problémák, sőt jellemrajzok, portrék. Tehát, egyén és társadalom térben és időben az alkotói szubjektum tükrében. Aztán Ölelő karod fond körém...; bizony a szerelem. Szerelmes versek kollektívája szép és mély versezetek, bár néhol még az élmény intenzitása, őszintesége, tisztasága többet nyom a latba, mint a költői kelléktár magabiztos birtoklása. A negyedik tartalmi egység a Vizet átszelő ezüsthídon... A lét és a nemlét, az immanens és a transzcendens tartományát összekötő gondolathídon sétálnak oda-vissza, libbennek fel s alá e fejezet gondolati, filozofikus és istenes költeményei. Az utolsó kört A részeg éj egy akvarell megnevezéssel illettük. Itt groteszk é szürrelalisztikus, tehát igazán modern versek és abszurd, fantasztikus (olykor mese- vagy fantasy-jellegű) rövidprózák találhatók.