Alaszkában vadásztam

FÜLSZÖVEG 1935 nyarán Széchenyi Zsigmond két társával nekivágott Amerika legészakibb csücskének, Alaszkának. Bejárta már Afrikát, a forró trópusokat: - vadászott oroszlánra, becserkészte az óriás erejű elefántot. Az "aranyláz" legendás hazájában észak ritka vadjait kapja puskavégre: a fehér gyapjas, szélsebes hegyijuhokat, a pompás agancsú, "lapátos" jávorszarvast és Alaszka legnevezetesebb őslakóját, a lazacon meghízott, nyolcmázsás óriásmackót. Sárga fényű gleccserek, a háromezer méteres Iliamna vulkán komor, hófödte kúpja, a zölden villózó északi fény a tanúja kalandos, bátor vállalkozásuknak. Fent, a magas északon az elemekkel is meg kell küzdeni, a harsogó mindent elsöprő tombolásával. Nem a minduntalan felcsattanó puskalövések teszik a regényt valóban izgalmassá, hanem a lőporfüst mellett és mögött lüktető élet - a végeláthatatlan tömegben sodródó lazacok rózsásvörös "halálmenete", a jávorszarvasok pompás, őszi csatái, a csendesen figyelő szarvastehenek, az alaszkai kutyák, a "huskyk" panaszos, félelmetes vonítása, a színpompás, napsütéses "indián nyár" - a tábortüzek parázsló fényében gomolygó furcsa történetek - egy különös világ, amelyet a szerzővel együtt fedez fel a könyv olvasója.