Akhilleusz és Szókratész

A kötet a szerző utóbbi szűk évtizedben írott görög morálpszichológiai és politikafilozófiai tárgyú tanulmányait rendezi tematikus egységbe. A tanulmányok közös törekvése, hogy rámutassanak a görögség morálpszichológiai és politikafilozófiai aktualitására, miközben néhány alapvető, Hegel és Nietzsche óta elterjedt modern értelmezéssel szállnak vitába. Széles körben elterjedt felfogás, hogy a korai görögség erkölcsisége olyannyira eltérő a modern (keresztény alapokon álló) erkölcsiségtől, hogy bizonyos alapvető erkölcsi fogalmainkat, mint amilyen a lelkiismeret, a metafizikai szabadság vagy a felelősség, teljességgel anakronisztikus alkalmaznunk erre a korszakra. Másfelől gyakran merül fel az a nézet is, hogy ezzel szemben Szókratész a korai görögség erkölcsiségétől alapvetően eltérő felfogásokat honosított meg, amelyek inkább rokonítják gondolkodásmódját a későbbi, keresztény morállal, semmint az őt megelőző, archaikus kori társadalmi elvárásokkal és szokásokkal. A szerző a görögök két paradigmatikus hérószára, Akhilleuszra és Szókratészre vonatkozó tanulmányaiban rámutat mindkét felfogás helytelenségére, és amellett érvel, hogy amint Akhilleusz és Szókratész között nincs szakadék az erkölcsiség szempontjából, úgy nincs szakadék Akhilleusz és/vagy Szókratész és a modernitás között sem. Platónra vonatkozó tanulmányaiban a klasszikus kor paradigmaváltó alakjai, a szofisták és a szókratészi erkölcsiség és filozófia konfrontációját tárgyalja oly módon, hogy további adalékokkal szolgáljon legfőbb tézisei alátámasztásához, s egyúttal rámutasson Platón örök aktualitására.