Ágoston úrfi

Akár ma is játszódhatna Cselenyák Imre Ágoston úrfi című regénye, melyben a főhős háromévi bécsi tartózkodás után érkezik vissza szülőföldjére, a nyírségbeli Gebére. A gyenge fizikumú, tüdőbajos ifjú megszokta az előkelő bécsi életet, a koncerteket, a finom ruhás, elegáns nőket, s most kedvtelenül szemléli az elmaradott hazai tájat, a port, piszkot, az általa emberszámba sem vett pórnépet; alig várja, hogy visszatérjen álmai városába. Ám ezt jelenlegi anyagi helyzete nem teszi lehetővé, ráadásul nővére, Anna, s itthon maradt nyírségi barátai fejükbe veszik, igazi magyar érzelmű nemest faragnak az időközben majdnem "elosztrákosodott" fiúból! Nincs könnyű dolguk! Ágoston úrfi ellenáll, érzelmei, jó barátja s egy gyengéd, szinte még plátói szerelem mind Bécshez kötik, s roppant hosszú és verejtékes utat kell bejárnia, míg átéli az igazi szenvedélyt, megtapasztalja a mély, csontig hatoló szerelmet és csalódást; megéri a magyar nyelv és népzene szépségét, s rádöbben: itthon van feladata, itthon kell magyarnak lennie, a reformkori Magyarországon! A csodaszépen megírt, bensőséges fejlődésregény külön érdekessége a könyv végén olvasható, Vörösmarty Mihálynak tulajdonított vers, mellyel nyomtatásban most találkozhatunk először.