Ádám és Éva

Előszó Részlet a könyvből: A FORRÓ olajjal telt serpenyőbe beledobta a vékonyra szelt krumplit, s erre egész gőzoszlop keletkezett a tűzhely felett. Chappaz-né szaporán hátrált s még a fejét is háravetette; aztán rázogatni kezdte, de csak gyengén, a serpenyőt, amelynek felszínén az olaj, mint a tó vize rossz időben, jókora hólyagokat vetett a már szépen piruló krumpli szeletek között. Akkor látta, hogy jön Bolomey. Bolomey már be is jött. Leült ott kinn a terraszon. Hány óra lehet? A folyosón éppen egyet ütött a falióra. Délután egy óra. ,,Különös" - gondolta Chappaz-né s tovább rázta a serpenyőt. Arcán kétfelől két kis rózsacsokor, olyan aprólékosan festve, mint egy ódon ingaórán. Bolomey egyik asztalhoz ült, odakinn a fák alatt, amelyeknek a rügyei akkor kezdtek csak kibomlani, úgyhogy mind tele volt finom porral, mintha zsákot ráztak volna, - és Chappaz-né: "Ebben az időtájban!"