A zsiráf (Elbeszélések és jelenetek)

Slawomir Mrozek, a méltán világhírű, és immár a klasszikusok közé sorolható lengyel író elbeszéléseinek második kötetét ajánljuk olvasóink figyelmébe, amely az 1960-1970 között született írásokat tartalmazza. A groteszk, az abszurd sajátos eszközeivel torzító tükröt tart elénk a szerző - egy-egy szituáció, komoly gondolat fejtetőre állításával, végletekig feszítésével megmutatja a dolgok fonákját, a világ bonyolult szövedékét. Jóllehet e hosszabb-rövidebb történetek a szocializmus idején íródtak, mit sem veszítettek aktualitásukból: a jellemtelenség, a korrupció, a szervilizmus, a harácsolás, a közöny, az ostobaság, a hazudozás, az embertelenség politikai rendszertől, társadalmi berendezkedéstől függetlenül undorító jelenségek - s szomorúan kell megállapítanunk, hogy a helyzet nemigen javul. "Tisztelettel kérem, hogy adják át nekem a világuralmat. Kérésemet azzal indokolom, hogy jobb, okosabb és emberibb vagyok mindenki másnál. Kijelentem, hogy járásunk szegény, csupa homok, és még a piacokat is felszámolták, mert iparosítás lesz. Nálam otthon is szűkösen vagyunk, mert a vőm, rajtam kívül, még nyolc személyt tart el, köztük két értelmiségit. Nincs tehát sem pénzem, sem hadseregem, hogy kérelmemet alátámasszam. Ennélfogva felmentésért folyamodom az atomfegyverbirtoklási kötelezettség alól. Kívánatra bemutatom a vonatkozó igazolást a plébániáról."