A vörös sólyom I-II

Részlet az I. kötetből: A ,,barátság" városa Amity mindjárt az első pillantásra jó benyomást tett rám. Már a neve is tetszett nekem. Vagy talán csak a neve. Amity - barátság! Addigi életem ugyanis állandó küzdelemben telt el. Viszontagságaim azzal kezdődtek, hogy három éves koromban kiestem második emeleti lakásunk ablakából, mert azt képzeltem, hogy erdőben vagyok és madarat akartam fogni. A Gondviselés, amely állitólag külön őrködik a magamfajta okos emberek felett, egy nagy fát helyezett el az ablakunk alatt. Fennakadtam az ágak közt és igy nem törtem ki a nyakamat. De a fa barátságos marasztalásának nyomai még ma is láthatók becses ábrázatomon. Ebben a gyerekkori kalandomban dióhéjban benne van az egész életem.