A vízbe fúlt szeretők- angol és skót népballadák

A ballada a középkori parasztság nagy alkotása, amit a 14-15. században viharos gyorsasággal hódította meg az európai népeket, s teljesen kiszorította hagyományából a korábbi elbeszélő költészetet, a hősének sokáig uralkodó műfaját. Később még egyszer lázba hozta Európát: a 18. század végén és a 19. században, amikor a műveltek ámultak el egy addig ismeretlen költészet megragadó szépségén. Ma pedig újra tanúi vagyunk megújuló vonzerejének. Jelen kötetben az angol és skót népballadák remekeivel ismerkedhet meg az olvasó. E nagy jelentőségű fordítói vállalkozás majd hatvan balladát tartalmaz, túlnyomó többségükben olyanokat, amelyek eddig magyarul nem jelentek meg, a legépebben maradtak fenn, a legolvasmányosabbak és a legköltőibbek. Gombos Imre munkája nemcsak a brit és magyar népballadák sokszor emlegetett rokonsága révén tarthat számot érdeklődésére, Hanem azért is, mert a költeményekből szemléletesen rajzolódik ki az angol és skót nép sokszor tragikus történelmi sorsa, hőseinek színes életet, nagylelkűsége, népszeretete, zsarnokság iránti gyűlölete. A kötet bőséges jegyzetanyaga összefoglalja az egyes balladatörzsekről kialakult irodalomtörténeti és néprajzi ismereteket, a brit, valamint az európai variánsok idézésével pedig megkönnyíti a mai olvasó tájékozódását a népballadák nagy múltú, sokrétű, de ködös világában. A ballada mindenütt meghatott, ünnepélyes, de színezés nélkül előadásban hangzik el. A hatást rábízza a szövegre. A dallam, az ének, az előadás csak arra való, hogy fölemelje a mindennapok fölé. Vagyis előadásában is olyan, mint egész fogalmazásában: tartózkodó, válogató, lényegre törő, leszűrt, emelkedett. Egyszóval: klasszikus.