A vegyipari dolgozók osztályharcos küzdelmei 1867-1948

A Soroksári út 70. szám alatti vendéglő különtermében 1905. április 16- án az esti órákban tartott megbeszélés elnöke feltette a kérdést: vajon a jelenlévők kívánják-e, hogy a Magyarországi Vegyészeti Munkások Szövetsége megalakuljon?" Így olvashatjuk a megsárgult papírú, jegyzőkönyvön, és hatvanöt év alatt tízezer és tízezer vegyipari munkás adta meg a feltett kérdésre az igent, miként igennel válaszoltak az alapítók is. Ez a fontos esemény a század elején zajlott le, mégis szakszervezetünk történetének feldolgozása során a múltat kutató veteránok és a történészek előtt közel száz év harcai és küzdelmei tárultak fel. Az 1867-es kiegyezés utáni ipari fejlődés az akkor még vegyészetinek nevezett iparág munkáslétszámát is megnövelte, a kicsiny műhelyek mellett nagy létszámú gyárak is alakultak, és megjelent a magyar munkásosztály soraiban a vegyészeti munkás. A szocialista munkásmozgalom különböző frontjain küzdő vegyészetieknek a saját szervezetért folytatott harca egyre nagyobb lendületet vett s - mint láttuk a XX. század elején ez a harc eredményre vezetett. Az eltelt évtizedek azt bizonyítják, hogy szakszervezetünk története szerves része a magyar szakszervezetek és a magyar munkásmozgalom egyetemes történetének. Történeti múltunk sok apróbb részlete még további kutatásokat igényel, de az vitathatatlan, hogy a vegyipari munkások is nagyszerű tetteket hajtottak végre azokban a küzdelmekben, amelyeket munkásosztályunk vívott a társadalmi felszabadulásért. Voltak epizódok, amikor a vegyészetiek kezdeményeztek az egész osztály számára új harci formákat, eredményesebb küzdőteret. így volt ez a két forradalom napjaiban, amikor elődeink dolgozták ki az iparági szervezkedés módszerét, s eredményesen megvalósították azt saját területükön. Ugyancsak ezekben az években, a Magyar Tanácsköztársaság napjaiban, új szakszervezeti alkotmányt dolgoztak ki, amely a megvalósult proletárdiktatúra tényéből indult ki.