A végtelenben találkoznak

ELŐSZÓ Regényciklusom e harmadik kötetének hőse Gerlóczy Béla, aki az előző két könyvben mellékszereplőként volt jelen. Az "Azt bünteti, kit szeret"-ben nagyobb hangsúlyt kapott, "A Nagy Semmi"-ben épp hogy itt-ott említés történt róla (de központi alakja volt az elbeszéléseim jelentős részét kitevő Gerlóczy-novellakörnek). Ezúttal apjának és neki magának a történetét igyekeztem fölvázolni a század elejétől a negyvenes évekig. Ez persze szükségessé tett könyvemben bizonyos visszautalásokat a ciklus két előzőt kötetére. Talán ezzel a többoldalú megközelítéssel sikerült árnyaltabbá tennem Gerlóczy Béla alakját, aki a következő írásokban majd mind gyakrabban bukkan fel; ha az előbbiekben Szakáll Zoltán és Ducsay József szemével láttattam őt, most Gerlóczy maga rajzol arcképet önmagáról. Az "Azt bünteti, kit szeret" bevezető soraiban arra utaltam, hogy regényciklusom szűkebb pátriám magyarságának eszázadi történetébe nyújt majd betekintést. Az olvasó figyelmébe most ajánlott regényem azonban nemcsak a mai Kárpátalja területén játszódik. Ennek oka, hogy Kárpátalja, mint adminisztratív egység, mesterséges képződmény; mint ilyen, csak a csehszlovák érában létesült. Erre utal az is, hogy e régió négy történelmi vármegyéje közül ma csak Ugocsa tartozik teljes egészében a kötelékébe. Nyugat-Ung megye most Szlovákia része, Bereg megye déli sávja Magyarországhoz tartozik, Máramaros mintegy fele Románia birtokában van. A jelen regény cselekményének színhelyét alkotó hajdani észak-magyarországi öt vármegye - Abauj-Torna, Zemplén, Ung, Bereg és Ugocsa - az első világháború előtt szervesen összetartozó egységet alkotott, a cseh időben sem választotta el őket államhatár.