A végítélet napja régen megkezdődött

Mivel magyarázhatjuk, hogy számos kultúrára és vallásra jellemző a messiásvárás, egy (olykor több) olyan Üdvözítő eljövetelének várása, aki megváltást hoz az emberiségnek? Erich von Däniken szövegkritikai vizsgálatnak veti alá az emberiség legfontosabb, ránk hagyományozott, szent iratait, mindenekelőtt magának a Bibliának a témába vágó szövegrészeit, de segítségül hív apokrif könyveket, így Hénoch könyvét vagy Adám apokalipszisét, héber mítoszokat, s nem kerülik el fürkésző kíváncsiságát a babilóniai, indiai, perzsa, tibeti hagyományokban majd mindenütt felbukkanó messianisztikus képzetek sem a visszatérő ,,istenekről". Däniken legfőbb szándéka annak bizonyítása, hogy a bibliai hagyományokban és főleg az apokrif könyvekben megjelenő ,,Legfőbb", ,,Magasságos" stb. nem azonos a kereszténység által tisztelt Teremtővel, a mindenható Úristennel, akinek a legendák hozzá méltatlan indulatokat és balfogásokat tulajdonítanak. Lebilincselően izgalmas és szokatlan gondolatpárosításoktól sem mentes okfejtésében Däniken azt bizonyítja, hogy a nagy világvallásokban, de számos más vallásban is az emberek a megváltás, a Végítélet napjának képzetét összekapcsolták - legalábbis eredendően - azoknak a szuper-intelligens, nem földi lényeknek a visszavárásával, akik egykor fölkeresték földünket, és Däniken hipotézise szerint ,,genetikai beavatkozás" révén döntő lökést adtak intelligens lénnyé és emberré válásunknak. Valamennyi messiásképzet magja, közös lényege szerte a földgolyón egy félreérthetetlenül megfogalmazott ígéret: ,,Visszatérünk." A Végítélet napja tehát régen megkezdődött. A könyvet a Kheopsz-piramissal kapcsolatos legújabb, a ,,hivatalos" régésztársadalom által hevesen támadott és Hénoch apokrif könyvével vélhetően összefüggő felfedezés leírása egészíti ki.