A varázshegy

FÜLSZÖVEG Hans Castorp, ez az egyszerű, noha kellemes német fiatalember, egy gazdag hamburgi kereskedőcsalád fia, éppen befejezte tanulmányait, s a hajóépítő mérnöki oklevél birtokában, munkájának megkezdése előtt meglátogatja a svájci tüdőszanatóriumban unokabátyját, Joachim Ziemssent, aki már fél éve gyógyíttatja itt beteg tüdejét. A három hétre tervezett látogatásból azonban hét esztendő lesz, mivel már a második héten kiderül, hogy Hans Castorp is magában hordja a betegség csíráit. Az idő, e tünékeny és titokzatos elem, a regénynek Hans Castorppal úgyszólván egyenrangú főszereplője, varázslatos módon telik a "varázshegyen", s a végén az olvasó maga sem tudná megmondani, heteket, hónapokat vagy éveket töltött-e el Hansszal és a luxusszanatórium többi ápoltjával ebben a furcsa környezetben. Noha a külső történet a szanatórium zárt világában játszódik, az eseménytelen napok látszólagos egyformaságában jelen van a "lenti világ" is, az első világháború előtti kor polgári társadalma, valamennyi problémájával, küszködésével, erkölcsi-filozófiai útkeresésével egyetemben. A "betegek" vitáiban, elmélkedéseiben mérlegre kerül a polgári életforma: az élet és halál, egészség és betegség, racionalizmus és miszticizmus, szabadság és elnyomás ellentétpárjaiból kibontakoznak az egymással szembeszegülő magatartások és gondolkodásformák. A humánumot piedesztálra emelő, racionális gondolkodású Settembrini és a halálba torkolló anarchiát hirdető, misztikus Naphta - e két sarkított felfogást képviselő figura - igyekszik megkaparintani magának Hans Castorp lelkét. A vitáknak s ezzel Hans Castorp hét esztendeig tartó különös kalandjának is, az első világháború kitörése vet véget, forgatagával elsodorva hősünket, s vele a tegnap polgári világát. A varázshegy (1924), amelynek megírásához Thomas Mann-nak egy háromhetes szanatóriumi látogatás adta az indítékot, a huszadik századi regényirodalom egyik legeredetibb, gondolatokban leggazdagabb műve, a kor polgári eszmevilágának enciklopédikus összefoglalása. Vissza TARTALOM Elöljáró beszéd 5 Megérkezés 7 A 34-es számú szoba 15 Az étteremben 19 A keresztelőtálról és a nagyapa kétféle alakjáról 26 Tienappeléknál, Hans Castorp erkölcsi közérzete 37 Tisztes elborulás 48 Reggeli 51 Incselkedés. Utolsó kenet. Félbeszakadt derültség 59 Satana 70 Elmeél 81 Egy fölösleges szó 87 Hát persze, egy nőszemély! 92 Albin úr 98 Satana becsületbe vágó ajánlatot tesz 101 Szükséges beszerzés 114 Kitérés. Az időérzékről 125 Hans Castorp a francia társalgást gyakorolja 129 Politikailag gyanús 135 Hippe 141 Analízis 152 Kétséges megfontolás 159 Asztali beszélgetések 164 Növekvő félelem. A két nagyapa. Alkonyi csónakázás 172 A hőmérő 196 Örökleves és hirtelen világosság 224 "Istenem, látok!" 249 Szabadság 268 Merkurius szeszélyei 276 Enciklopédia 288 Humaniora 307 Kutatás 326 Haláltánc 349 Boszorkányszombat 392 Változások 425 Még valaki 453 Cavitas Dei és gonosz megváltás 477 Dühroham. És még valami kínos 508 Visszavert támadás 523 Operationes spirituales 542 Hó 576 Mint jó vitéz, jó katona 612 Tengerparti séta 666 Mynheer Peeperkorn 675 Vingt et un 685 Mynheer Peeperkorn (folyt.) 708 Mynheer Peeperkorn (vége) 758 A nagy tompultság 772 Szép hangok özöne 786 Kétes jelenségek 807 A nagy ingerültség 842 A mennykőcsapás 871