A történelmi világ felépítése a szellemtudományokban

A könyv, melynek első felét itt közzéteszem, a történeti eljárást egy rendszeres eljárással kapcsolja össze, hogy a szellemtudományok filozófiai alapjaira vonatkozó kérdést a bizonyosság számomra elérhető legmagasabb fokán oldja meg. A történeti eljárás a fejlődés azon menetét követi, melyben a filozófia eddig egy ilyen megalapozásért küzdött; e fejlődésen belül igyekszik az egyes elméletek történeti helyét meghatározni és tájékoztatni ezeknek az elméleteknek a történeti összefüggés meghatározta értékéről; sőt még a jelenlegi tudományos mozgalom legbensőbb indítékáról is ítéletet akar nyerni oly módon, hogy elmélyül az eddigi fejlődés ezen összefüggéseiben. Így készíti elő a történelmi ábrázolás az ismeretelméleti alapvetést, mely e kísérlet második felének tárgya lesz. Mivel a történeti és a rendszeres kifejtésnek így ki kell egészítenie egymást, bizonyára megkönnyíti majd a történeti rész olvasását, ha jelzem a rendszeres kifejtés alapgondolatát. A középkor végén kezdtek emancipálódni a szaktudományok. Ezek között azonban a társadalomról és a történelemről szóló tudományok még jó sokáig - jócskán a múlt század derekáig - megmaradtak a metafizikától való régi szolgai függőségben. Sőt, e tudományok számára a természet megismerésének növekvő hatalmából új, a réginél nem kevésbé nyomasztó alávetettségi viszony következett. Csak a történeti iskola - e szót átfogó értelemben véve - vitte véghez a történelmi tudat s a történelmi tudomány emancipációját. Ugyanabban az időben, amikor Franciaországban a társadalmi eszméknek a XVII. és XVIII. században kifejlődött rendszere természetjogként, természetes vallásként, elvont államelméletként és elvont politikai gazdaságtanként a forradalomban levonta gyakorlati következtetéseit, ugyanakkor, amikor e forradalom hadseregei elfoglalták és lerombolták a német birodalom régi, különösen félresikerült épületét, melyet az ezeréves történelem fuvallata lengett körül, ugyanebben az időben kialakult hazánkban egy sajátos szemlélet a történelmi fejlődésfolyamatról mint arról a folyamatról, melyben valamennyi szellemi tény keletkezik - és ez a szemlélet bebizonyította a társadalmi eszmék amaz egész rendszerének valótlanságát.