A tökéletes közérzet programja

Amint azt az aerob felkészüléssel foglalkozó régebbi könyvek olvasói tudják, a fő hangsúly mindig a fizikai tevékenység fokozásán volt. Mégis, ahogy utóbb egyre több ismeretre tettünk szert ezen a téren, nyilvánvalóvá vált, hogy a tökéletes közérzet kialakítása sokkal több tényezőtől függ, mint csupán a rendszeres testedzéstől. Volt idő, amikor én is úgy gondoltam, hogy egy jó edzésprogram ki tudja küszöbölni az egészségre káros szokások hatását, s az is az én bűnöm, hogy az állítottam, a testgyakorlás megszünteti a helytelen táplálkozás igen sok, ha nem is valamennyi ártalmát. Ha valaki dohányzott, vagy tömege néhány kilóval több volt a kelleténél, ez nem aggasztott túlságosan, amennyiben tudtam, hogy az illető rendszeresen sportol - s még most is meggyőződésem, hogy a testedzés hozzásegít a káros egészségügyi szokások levetkőzéséhez. Mégis, túlságosan sok esetben kellett felfigyelnem a túlsúlyos embereknél és azoknál, akik dohányoznak, súlyos progresszív érelmeszesedésre, valamint szívbetegségek kifejlődésére még akkor is, ha rendszeresen futottak. Ezekben az esetekben a testgyakorlás valószínűleg késleltette a betegség kifejlődését és minden bizonnyal segített meghosszabbítani az életet, de teljes védelmet mégsem nyújtott. Az én tudomásom szerint, ma még nem ismer az emberiség olyan eszközt, amely teljes védelmet nyújtana a szívkoszorúér megbetegedések ellen - legyen az gyógyszer, sebészeti beavatkozás, vagy akár maratoni futás. Az egyik fontos alapelv, amelyet a könyvben mindvégig hangsúlyozok, a mértékletesség. Nyomatékosan megkérdőjelezem azt a régi szemléletet, hogy "ha valami jó, ugyanabból a még több még jobb", akár gyötrelmes fogyókúráról, akár maratoni futásról van szó. Az a megállapítás, hogy "ha valaki hetente öt alkalommal több mint öt kilométert fut, akkor ezt nem csupán a maga jó fizikai állapota érdekében teszi", a korábban megjelent aerobik könyvek sok olvasóját bizonyára meglepi. Ám az elmúlt tíz év során lehetővé vált azoknak a fizikai tevékenységi küszöböknek az azonosítása, amelyek átlépése kedvező változást hoz a szív- és vérkeringési rendszer működésében, s úgyszintén azé a tevékenységi szinté, amelynél már káros mellékhatások lépnek fel. Jóslatom szerint a szóban forgó küszöbök meghatározására használt tudományos adatok eléggé meggyőzőek lesznek majd ahhoz, hogysem figyelmen kívül hagyhatnák őket.