A tenger 1-2. + Búcsú a tengertől

Fülszöveg Soha történelmi eseményekben gazdagabb, embert érlelőbb, jellemformálóbb kort, mint amelyben a regény játszódik! Ezerkilencszáznegyvennégy szégyenteljes tavaszától szinte napjainkig ível a könyv cselekménye, s az olvasó szeme előtt játszódik le egy rokonszenves fiatal leány emberi fejlődése, politikai öntudatosodása, vívódásai, csalódása és felmagasztalódása a szerelemben, elszántan konok és szívós harca a társadalmi hibák, egyéni bűnök ellen. S e nagy, felemelő küzdelemben egy napon házassága, családi élete már-már zátonyra fut. Keservesen kell tapasztalnia, hogy két ember kapcsolata a házasságban nem hatóságilag őrzött képgyűjtemény, s nem is régi emlékek albuma. Mindig élő, mindig eleven varázslat, az kell, hogy legyen. Férj és feleség riadtan ébrednek rá, hogy az együtt eltöltött tizenkét év tégláiból nem otthont építettek, hanem válaszfalat. Sem átlátni, sem átnyúlni nem lehet már rajta. Mégis: hogyan tovább? Hogyan alakuljon saját sorsuk és gyermekük jövője? Erre ad feleletet a katarzis tisztítótüzét megjárt, mindig nyíltszívű asszony és az egyenes, kemény jellemű férfi sorsából szőtt regényében az írónő. Fülszöveg A tenger című nagy sikerű regény folytatása Fehér Klára új regénye. Ismerősökként üdvözöljük a könyv hőseit, akiknek életútját a hetvenes években követi az írónő. A békés, nyugodt körülmények között már nem létproblémák és életveszélyes helyzetek okoznak gondot a hősöknek. Mégis, az új, konszolidált helyzet legalább annyi súrlódást, nehézséget, megoldandó kérdést, nehéz, lelkiismereti problémát rejt, mint az a korszak, amikor útjuk a háborús években elindult. Most nem hivatást és munkalehetőséget kell keresniük, nem kiélezett konfliktusokban kell helytállniuk. De szembe kell nézniük önmagukkal és a múlttal. Fehér Klára regényének feszültségét, izgalmát ez adja. Az az alapgondolat, hogy nem lehet elszakadni a múlttól, nem lehet megtagadni a múltat. De nem elég, ha csak a jelenlegi gondokkal néz szembe, a múlt állandóan jelen levő kísérteteivel is együtt kell élnünk. Nem lehet az emlékekből kitörölni átélt korszakokat. A továbbélők feladata az emlékezés is. A múlt örökségeit át kell adniuk a következő generációnak. Az újabb veszélyek, gondok ellenére talán "Ők majd mindent jobban csinálnak."