A telepszerű lakásépítés története Magyarországon 1850-1945

A telep szó hallatán mindenkiben asszociációk sora indul. Van, akinek szeme előtt családi házas parcellázások, vagy kis kertvárosi beépítések képe jelenik meg, van, aki térképismeretei birtokában összegzi, milyen sokféle szövegkörnyezetben találkozott e szóval. A telepszerű formában megvalósított építések célja igen eltérő volt a történelem során: létesültek többek között kórháztelepek, laktanyák, árvaházi telepek, mezőgazdasági épületcsoportok, ipari termelőegységek és széles kört képviselnek a civil szféra lakáscélú építkezései. A vizsgálódást az utóbbi területre kívánjuk leszűkíteni. A telepszerű építési akciók jellemzője a jelentős építési volumen és az átlagos egyedi telkek méreteit meghaladó tervezési terület. A téma napjainkig az építészettörténet viszonylag elhanyagolt területe. A hazánkban létrejött telepekről átfogó monográfia még nem jelent meg, pedig a történeti Magyarországon az 1850-es évektől folyamatosan épített munkáskolóniáktól a tisztviselőtelepeken keresztül a második világháború utáni lakótelepekig a műfaj alkotásai igen széles skálán jöttek létre. E könyv célja az egyes építtetők lakásépítési céljainak feltárása, legjellegzetesebb telepeinek bemutatása és rendszerezése, az építési akciók finanszírozási módjainak és az igénybe vehető támogatások fajtáinak feltárása. Jelentősebb lakásszámú, egységes építészeti tervek alapján végrehajtott lakásépítési akciók már az ókorban voltak a városok állandó, illetve a fáraók piramisépítései idején átmeneti jellegű használatra tervezett lakóterületein. E kor leggyakrabban publikált példái a hellenisztikus új városok és az ókorban is különlegességnek számító, közterületek szabályozásával egyidejűleg végrehajtott tömbtelkes bérházépítések. A telepszerű építkezések célja a 16. századig elsődlegesen lakosságtelepítés volt, a szociális szempontok először a középkor karitatív akciói során kerültek előtérbe