A szovjet tényező

A kismonográfia a szovjet befolyás-gyakorlás eszközrendszerében elsősorban a közvetlen emberi tényező, mégpedig az itt dolgozó szovjet állampolgárok tevékenységének vizsgálatára helyezi a hangsúlyt: kik voltak és milyen pozíciókat töltöttek be azok az emberek, akik a szovjet vezetés - esetleg közvetlenül Sztálin - akaratát közvetítették a magyar vezetéshez, illetve ellenőrizték annak végrehajtását. A tanácsadók intézményének megjelenése a régió országaiban egyfelől az új hódító hatalomnak való megfelelés, másfelől a politikai elitváltás, a társadalom irányításában gyakorlattal és megfelelő szakmai ismeretekkel nem rendelkező új társadalmi csoportok színre lépésének egyik következménye volt. Moszkva a tanácsadók kialakulóban lévő intézményét eszközként használta fel arra, hogy nyomást gyakoroljon az egyes országok politikai vezető rétegére és ellenőrizze ezen országok belső fejlődését. Baráth Magdolna külön foglalkozik az állambiztonsági szerveknél, a katonai területen és a polgári életben dolgozó ún. civil tanácsadókkal. Részletesen foglalkozik az állambiztonsági tanácsadók szerepével, nem csupán a koncepciós perekben (ami általánosságban többé-kevésbé már korábban is ismert volt), hanem az állambiztonsági szervek szovjet típusú átalakításában, munkamódszerük kialakításában is. A katonai tanácsadók legfontosabb feladata a magyar hadseregnek és a hadiiparnak a szovjet védelmi rendszerbe történő betagolásának előkészítése volt. A "civil" tanácsadók a polgári élet legkülönbözőbb területén dolgoztak, és ültették át (váltakozó sikerrel) a gyakorlatba a szovjet tapasztalatokat - a filmgyártástól a gyapottermesztésig.