A szenvedés határállapotai - Egy kritikai hálózatelmélet vázlata

Noha a kritikai elméletek célja a társadalmi okokra visszavezethető szenvedés feltárása, annak határállapotai sokáig nem váltak önálló elemzés tárgyává. A társadalmi szenvedés mibenlétének és hatásának jellemzése ugyanis sok szempontból kivezet a társadalomtudományok területéről: olyan tapasztalatokra utal, melyeknek a fizikai fájdalom és a lelki megpróbáltatások egyaránt szerves részét képezik, miközben nyelvi kifejezhetőségük korlátozott. A szenvedés empirikus formáival azok a terápiás gyakorlatok kerülnek közvetlen kapcsolatba, amelyek csökkentésükre vagy megszűntetésükre irányulnak. A kritikai elméletek és a pszicho-tudományok közti viszony azonban kölcsönösen távolságtartó: az előbbiek leginkább a társadalmi különbségeket ,,naturalizáló" hatalmi komplexum részeként tekintenek az utóbbiakra, azok pedig magyarázataikban hajlamosak alábecsülni a társadalmi komponensek jelentőségét. A könyv arra tesz kísérletet, hogy e távolságot áthidalva a kritikai elméletek számára hasznosítsa a mentális zavarok pszichotudományokban kidolgozott leírásait. Az olyan tünetegyüttesekre, mint a depresszió, a generalizált szorongás vagy szerfüggőség, a társadalmi szenvedés határállapotaiként tekint. Ebből kiindulva pedig arra a kérdésre keres választ, hogy az olyan különböző integrációs logikákon alapuló társulások, mint a mezők (Bourdieu), a kommunikatív cselekvési (Habermas) vagy éppen az elismerési hálózatok (Honneth) torzulásai miként járulhatnak hozzá ezen határállapotok létrejöttéhez.