A szent láng (Assisi Szent Klára élete)

"Valamennyien visszatértek helyükre az oltártól, pusztán Sciffi Klára hiányzott. A püspök körülnézett. Ott térdelt nem messze az oltártól és semmit sem látszott észrevenni abból, ami körülötte történik. Atyai mosoly lopakodott az egyházfejedelem szigorú arcába. Fogta az oltáron heverő pálmaágak egyikét és hirtelen ott állt a térdeplő leány előtt aranytól csillogó miseruhájában. Az aranygyűrűvel díszített papi kéz Klára felé nyújtotta a szentelt ágat, amelyet elfelejtett elhozni az oltártól. - Béke veled, leányom! Azután a püspök az oltár felé indult. Tudott talán valamit a leány elhatározásáról és finom tapintattal így akarta beleegyezését adni? A hatalmas, előkelő főpap most ott állt az oltárnál és minden mozdulatára vakítóan ragyogtak az aranysújtások a drága miseruhán. Klárának ekkor eszébe jutott egy nyomorúságos szürke csuha, amelyet kötél övezett és maga előtt látta a sarutlan lábakat, amelyek nemrég ugyanitt haladtak végig. Szívében elcsendesült minden fájdalom. Gondolatát arra a férfiúra összpontosította, akivel meg akarta osztani életét, aki nővérének szólította és semmi sem látszott előtte kivihetetlennek és nehéznek. Mint fiatal hősnő, emelt homlokkal lépett a szegénység és nélkülözés elé, amely már várt az előkelő nemzetség sarjára."