A szekszárdi Garay János Gimnázium

ELŐSZÓ Szekszárd három kistáj - a Szekszárdi-dombvidék, a Sárköz és a Mezőföld - találkozásánál fekszik. Természeti feltételei egyértelműen a mezőgazdaság számára voltak kedvezőek. A földművelés, ezen belül is a szőlőtermesztés határozta meg gazdaságát a legutóbbi évtizedekig. Forgalmi helyzete nem volt jelentős, ezért közlekedési viszonyai fejletlenek voltak, vonzása csak a közvetlen környezetében érvényesült. A település fejlődésében döntő jelentőségű esemény 1061-ben történt, amikor I. Béla megalapította a szekszárdi bencés apátságot. Az apátság jelentőségét mutatja az a tény, hogy közvetlenül az esztergomi érsek fennhatósága alá tartozott, és a király seregébe száz lovas katonái volt köteles állítani. A továbbiakban is - a 13. századtól hiteles helyi oklevél-kiállító tevékenységet folytató - apátság határozta meg Szekszárd életét, de különösen művelődését. Az oklevelekben előforduló ,,clericus chori" és ,,litteratus" kifejezésekből következtetni lehet arra, hogy itt kolostori iskola is volt. Mérey Mihály apát idején pedig, aki minden erejével az apátság törökdúlás előtti tekintélyének visszaállításáért küzdött, 1700 körül gimnázium is működhetett az apátság falai között. Létéről egy 1861-ben talált sárgaréz pecsétnyomó tanúskodik, melynek felirata: ,,Sigil(lum) Gimnasii Abbatialis Szekszárd" volt Az iskola működésének további bizonyítékairól nem tudunk.